(... ez itt a közepe, és lent kezdődik ...)

 

A javasolt kezelési mód

Az SM-nél hatékony kezelés a kiváltó ok ismeretén múlik. Az alább javasolt kezelés feltételezi, hogy az SM keletkezésének és további romlásának fõ oka az étrend, mivel legjobban ez felel meg legjobban az epidemiológiai adatoknak és elméletileg is elfogadható. A kezelés két komponensbõl áll: (1) megállítani a T-sejtek KID elleni aktiválását, csökkenteni a kialakuló károsodást és (2) megerõsíteni a VAG-t.

A T-sejtek aktiválásának leállítása és a VAG romlásának csökkentése

1.      A T-sejt aktiválás feltartóztatásának és a VAG folytonos irritációjának csökkentésére az elsõ lépés az ételtúlérzékenységek azonosítása. Különféle módszerek használatosak az ételhiperszenzitivitás tesztelésére (Bateson-Koch, 1994) és mindegyiknek vannak elõnyei meg hátrányai. A három legmegbízhatóbb tudományosan megalapozott módszer leírása és értékelése alább látható.

Az  IgE-közvetítésû azonnali túlérzékenység tesztelésére a legolcsóbb és legkönnyebben hozzáférhetõ módszer a bõrteszt. A fõ hátránya, hogy egyedül egy túlérzékenységi (IgE) komponensre keres és legjobb esetben is nagymértékben korlátozott adatokkal szolgál az ártalmas ételekrõl. Ha csak ilyen tesztet használnak, sok étel-túlérzékenység felett el lehet siklani.

A második módszer az immunreaktív ételek azonosítására a vérteszt: RAST (Radioallergosorbent) vagy ELISA (Enzyme-Linked ImmunoSorbent Assay) módszer. Ezen metodikák egyaránt mérik az egyes antitesteket, mikor a vérmintát az adott ételfehérjére futtatják. Az ELISA némiképp érzékenyebb, mint a RAST (Elgert, 1996) valamint olcsóbb is. Általában mind az IgE-t és az IgG4-et (IgG alosztály, a leggyakoribb antitest-típus) mérik. Bizonyos tesztekben az IgG minden alosztályát vizsgálják. Ennek a tesztnek az elõnye, hogy nem-invazív („in vitro”), könnyen adminisztrálható, relatíve olcsó és lefedheti a leggyakoribb ételeket. Tehát az IgG4 mérésével, ételek, melyek késleltetett hiperszenzitivitást okoznak (III. típusú reakciókat) nem fedezhetõk fel. A vértesztek hátránya, hogy körülbelül 80%-ban pontosak és hamis negatívokat eredményezhetnek. Mivel ezek a tesztek csak az ellenanyagtermelést mérik, nem adhatnak direkt adatokat ételekrõl, amelyek a T-sejtek KID-elleni aktiválódását okozzák (IV. típusú reakciók). Tehát az adatok irányadóként kezelendõk, vannak-e ételérzékenységek, azzal a felismeréssel, hogy mások még beazonosítatlanok lehetnek.

A harmadik módszer az elemi diéta, személyreszabott ételpróbákkal. Ételek, melyek valamiféle reakcióhoz vezetnek (fejfájás, hasfájás, zsibbadtság) hiperszenzitívként azonosíthatók. Ez a metodika, amely a test saját („in vivo”) reakcióit vonja be, talán a legmegbízhatóbb módszer a túlérzékenységet okozó ételek azonosítására. Ételek mindhárom típusú túlérzékenységi reakciónál azonosíthatók. Hátulütõje, hogy nagyon idõigényes, és potenciálisan drága is. Szintén kérdéses, hogy az SM-tünetek az adott ételeknél következetesen megjelennek-e.

Más vértesztek, mint a cytotoxikus teszt és a vérben jelen levõ immunkomplexeket vizsgáló teszt segíthetnek felfedezni ételeket, melyek káros immunreakciókat váltanak ki. Ezen tesztek eredményének kapcsolata az ételtúlérzékenységgel némiképp vitatható, de az ilyen adatok értéke kétségbevonhatatlan.

Számos nem konvencionális teszt is van, mint az izomteszt és a pulzusteszt. Nehéz ezeknek a megbízhatóságát értékelni, mert nincs elméleti alapja annak, hogyan köthetõk az eredmények az ételérzékenységekhez., továbbá tudományosan még sosem vizsgálták õket. Javasolnám, hogy az ilyen teszteket ne használják a tudományos módszerek helyett amíg több adat nem áll rendelkezésre és a tudományos hátterüket nem állították fel.

Saját tapasztalatom alapján javaslom minden tejtermék, gabonamag, élesztõ, tojás és hüvelyes elkerülését. Ezeknek az ételeknek a legmagasabb a potenciálja, hogy T-sejteket aktiváljanak a KID-ellen. Szintén javasolnék egy ELISA vér-allergiatesztet (lásd függelék). Észleli a legtöbb túlérzékenységet (I. és III. típus) és mérhetõ eredménnyel szolgál. Amint tárgyaltuk, ennek a tesztnek a fiam esetében igen komoly értéke volt és sokan mások is nagyon informatívnak találták. Az élelmiszerpróbás módszer kiegészítésül használható ha problémák maradnának az ELISA-azonosítás és az offenzív ételek kihagyása után. Mindig késznek kell lenni felismerni, hogy egy adott étel miként hat és elhagyni azokat, melyek következetesen kellemetlenségérzetet okoznak és kisebb tüneteket (gyengeség, zsibbadás stb.).

2.      Amint említettük, az SM a lyukas VAG miatt van, amit a telített zsírok nagymértékû bevitele és ételek kiváltotta immunreakciók okoznak. Annak, hogy ételek kiváltotta immunreakciók jönnek létre a keringési rendszerben és a test más „lyukas” része az oka, egy „szivárgó bélfal”. Ezalatt azt értjük, hogy megnövekedett az átjárhatósága a bélszakasznak és ez ahhoz vezet, hogy ételproteinek képesek átlépni a bélfal sejtjei között a keringési rendszerbe. Ez természetesen megköríti a destruktív immunreakciókat, melyek különféle betegségek köztük az SM eredményei lehetnek (Butkus and Mahan, 1986). Laboratóriumok kínálnak bélfal-átjárhatósági teszteket (lásd függelék), noha azt javasolnám, hogy a beteg takarítsa meg mind az idõt és mind a pénzt, és induljon ki abból, hogy a probléma fennáll és tegyen lépéseket a meggyógyítására. A megnövekedett átjárhatóságnak különbözõ okai vannak, beleértve az NSAID (nem-szteroid gyulladáscsökkentõk) használata, fertõzés, candidagombafertõzés, paraziták, allergiás ételek fogyasztása, alkoholizmus és trauma. Fontos elkülöníteni a probléma forrását (candida túlszaporodás), és különbözõ lépéseket tenni a lyuk védelmére és meggyógyítására. Ide értendõk az acidophilus bélbaktériumok, enzimek, halolaj, borrágófûolaj, és glutamin.

Végül a károsító mikro-embóliák kialakulása ellen muszáj a napi telítettzsír-bevitelt 15 grammra vagy kevesebbre korlátozni. Ennek érdekében abba kell hagyni a margarin és bármilyen vörös hús fogyasztását. Swank és Dugan (1987) sok információt kínálnak a telített zsírokról és ételekrõl, melyeket célszerû elkerülni. Amint korábban megjegyeztük ezek a szerzõk mutatták be egy harmincöt-éves, hosszmetszeti tanulmányban az ultra-alacsony zsírtartalmú diéta hatékonyságát (Swank and Dugan, 1990). Ezt a tanulmányt, amely egyedülálló az SM-kutatásban, félreértelmezte és rosszul adta vissza Sibley (1992).

Szintén javasolnám a rutinszerû koleszterinteszteket, hogy az alacsony zsírtartalmú diéta kellõ hatékonyságáról megbizonyosodjunk. Ha a koleszterinszint továbbra is magas marad, megfontolandó gyógyszeres terápia az alacsony szint elérésére.

A VAG megerõsítése

Nagyon kevés irodalom van arról, miként lehetne megerõsítneni a BBB-t. Frissen felkerült egy esszé egy weboldalra (http://spider.lloyd.com/~tstout/articles), T. Stout tollából. Jelen szekció információinak a java ebbõl a kiváló összegzésbõl ered.

Állatkísérletek mutatták, hogy három vegyi anyag, az anthocyanosidok, proanthocyanosidok és procyanodolikus oligomerek erõsítik meg a BBB-t (Robert et al., 1977; Detre et al., 1986). Ezek a vegyi anyagok az áfonyában, cseresznyékben, feketeribiszkében, szõlõben, egyes fenyõfélék tûleveleiben és fakérgében találhatók meg. Jelenleg hozzáférhetõk mint kapszula, áfonyatabletta, szõlõmagkivonat és pycnogenol. Ezeket a táplálékkiegészítõket naponta kell a VAG megerõsítése végett fogyasztani.

Az anthocyanosidok és proanthocyanosidok nagyon erõs antioxidánsként hatnak, enzimreakciókat blokkolnak és kötnek a VAG-val, és ilyen szempontból fejtik ki kedvezõ hatásukat (részletekért lásd a Stout-esszét). Más kiegészítõk, (sokkal kevésbé erõs) az A-vitamin (tokhalmáj), C-vitamin (a bioflavonoidokkal), és az E-vitamin. Ezek, együttesen egy B-vitamin komplexxel és D-vitaminnal, naponta fogyasztandók. Kalcium és magnéziumadalékok szintén alapvetõk és kimutatták, hogy kedvezõen hatnak az SM elõrehaladtánál (Goldberg et al., 1986).

Amint korábban bemutatásra került, a magas telítettzsírbevitel miatti mikro-embóliák szintén károsítják a VAG-t. Mint kiegészítõ terápia a telítettzsírokhoz, többszörösen telítetlen zsírok fogyasztása megemelendõ. Ez a zsírfajta segíti a zsírlemezkék deszegregációját [kiválásuk visszafordítása], fontos a sejtnövekedésben és a gyulladás csökkentésében. Az ilyen zsírok elõfordulnak a finomítatlan pórsáfrányban, napraforgóban és lenolajban, mint a kapszulás kivitelû ligetszépeolajban és bórrágófûolajban. Tudományosan frissen kimutatott, hogy a gamma-linolénsav, ami a ligetszépeolaj kulcsösszetevõje, nagymértékben csökkenti az arthritiszes romlásokat (Zurier et al., 1996). A hal szintén tartalmaz értékes többszörösen telítetlen zsírokat (omega 3 EFA) és legalább heti két-három alkalommal kellene fogyasztani. Halolaj (lazacolaj) szintén kapható kapszulában. Említésre érdemes, hogy a halolaj elõnyös hatására derült fény egy másik autoimmun-betegség, a Crohn-betegség kezelésénél (Belluzzi et al., 1996). Az érdeklõdõ olvasónak javaslom Erasmus (1993) áttekintõ mûvét, ami részletes információval szolgál bizonyos zsírok káros, és mások elõnyös hatásairól.

Javasolt táplálékkiegészítõk

A következõ lista napi fogyasztásra ajánlott. A jelölt mennyiségek jóval alatta vannak a toxikus határnak, de nem szabad túllépjék az orvos által javasolt mértéket. Graham (1989) ésszerûen részletezett SM-terápiaértékû adagolást javasol.

1. maximum 300 mg szõlõmagkivonat (a szõlõre érzékenyek használjanak pycnogenolt vagy áfonyakapszulát)

2. 2 gramm tokhalmájolaj (5,000 IU A-vitamint és 400 IU D-vitamint tartalmazzon)

3. 4 gramm lazacolaj

4. 100 mg B-50 komplex

5. 100 mcg B-12-vitamin (célszerû a B-12  szint rutinszerû mérése)

6. maximum 3 g C-vitamin

7. maximum 800 IU E-vitamin

8. maximum 1500 mg kalcium, tejfogyasztástól függõen (erõsen óvok mindenkit a tejfogyasztástól)

9. maximum 500 mg magnézium (legjobb a Ca/Mg arányt 2:1-ben tartani)

10. 25 mg cink

11. 50 mcg szelén

12. maximum 5 g ligetszépeolaj vagy borrágófûolaj

13. maximum 10 g lenolaj (kivéve túlérzékenységnél!)

14. 4 kapszula acidophilus-bélbaktérium

15. 6 enzimkapszula (lásd Bateson-Kochnál, 1994 enzimek bevetése élelmiszerérzékenység ellen)

Más kiegészítõk is ajánlottak még, amelyek az SM-nél segítenek, így a Q10 koenzim, aminosavak, lecitin és octacosanol. Az acidophilus, enzimek és különféle olajok különösen fontosak a lyuk begyógyításánál. Graham (1989) részletekkel is szolgál legtöbb fenti termék használatát és értékét illetõen.

Más környezeti tényezõk és lehetséges kezelések

Úgy gondolom, naivitás lenne azt hinni, hogy minden egyes SM-esetnek ugyanaz az oka és az esetek túlnyomó részének egyetlen oka van. Az SM alapvetõen egy “jelenség”, a KID krónikus gyulladása és myelinpusztulása, és úgy látom, hogy számos környezeti faktor tud kombinációban ilyen állapotot kiváltani. Például ismeretes, hogy egy baktériumfertõzés is okozhat krónikus gyulladást és myelinpusztulást, de mivel az okát ismerik, SM helyett Lyme-kórnak hívják. Továbbá, ritka esetekben kanyaró elleni oltás szintén okozott krónikus myelinpusztulást és ismét csak ismert okról lévén szó, nem SM-nek hívják, hanem krónikus rubeola-encephalitisnek. Így az SM összefoglalja a krónikus myelinpusztulást minden olyan esetben, ahol az ok ismeretlen

Amint ezen esszé elsõ részében tárgyaltuk, az étkezési tényezõk valószínûleg a fõ (de nem az egyetlen) okai a legtöbb (de nem mindegyik) SM-esetnek. Ezt tudva alapvetõ fontosságú megvizsgálni, hogy a beteg SM-je elsõdlegesen ételtúlérzékenységbõl és magas telítettzsírbevitelbõl származik-e. Ha elkerüli a tejet, gabonamagvakat, tojást, élesztõt és más hiperszenzitív ételet és alacsony zsírtartalmú diétát folytat és az SM elõrehaladása nem torpan meg, valószínûleg másik környezeti tényezõ okozza. Az alább bemutatandó faktorok az SM más valószínû hajtóerõi, noha a legtöbb esetben az ételtúlérzékenységgel csupán társulnak, fõ tényezõk lehetnek más esetekben.

Inhalánsok

Más lehetséges oka a VAG-t károsító immunreakcióknak és T-sejtek aktiválói a hiperszenzitív (I, III, IV. típus) inhalánsok [belélegzett anyagok]. Azonnali érzékenység (IgE) relatíve ritkának tûnik az SM-betegeknél (Oro et al., 1996), de IgG reakciók gyakoribbak és problémásabbak lehetnek. Ismét csak az allergia-vértesztek – ELISA, RAST – mérik az IgE és IgG4 termelést vagy antigén-provokációt inhalánsok széles körére, és ez elfogadható út annak a tisztázására, hogy ez-e az adott SM fõ hajtóereje. Ha a teszt számos inhalánsra pozitív, akkor ismét csak alapvetõ fontosságú elkerülni vagy nagymértékben csökkenteni ezeket az anyagokat. Ez sokkal nehezebb lehet, mint ételeknél, de az allergológusoknak tudniuk kell tanácsot adni különféle megoldási lehetõségekre.  Szélsõséges esetben az ország más részébe költözés is szükségessé válhat.

Vírusok és baktériumok

Mint korábban tárgyaltuk, szokványos vírus- és baktériumfertõzések kétségtelenül hathatnak a VAG-re és aktiválhatják a T-sejteket a KID ellen. Nagyon kétségbevonható, hogy az ilyen fertõzések lennének a fõ okai az SM megjelenésének és elõrehaladtának, amint azt az epidemiológiai adatok mutatják, de kevés esetben a jelenlétük fõszerepet játszhat a betegség elõrehaladtának. Az SM bakteriális okát illetõen az olvasót ourworld.compuserve.com/homepages/Gshannon internetoldalának látogatására buzdítjuk [az oldal sajnos már nem létezik]. Erõs antibiotikumok hasznosak olyan esetben, ahol baktériumok játsznak kiemelt szerepet az SM-ben. Általában véve, a fertõzéseket elkerülõ stratégiákat kell magunkévá tenni és bármilyen közönséges baktériumfertõzést standard antibiotikumokkal kell kezelni olyan hamar amint csak lehet.

Ásványok, mint cink és szelén, melyek erõsítik az immunrendszert, értékesek lehetnek a vírusinfekciók leküzdésében (Macknin et al., 1996). Szintén mondják, hogy gyógynövények, mint aranypecsét vagy echinacea értékesen segítik az immunrendszert (Balch and Balch, 1996). Ezekkel a növényekkel az a probléma, hogy túlérzékenységet okozhatnak (az aranypecsét a parlagfû közeli rokona)., és kérdéses marad, bölcs dolog-e ezeket a növényeket hosszú idõn keresztül használni?  Javasolnám az elõvigyázatosságot ezen növényeknél az SM kezelésében, pedig az echinacea talán a legbiztonságosabb növény vírusok leküzdésénél.

Nehézfémek

Nehézfémek nagyon mérgezõek lehetnek a KID-re és így bizonyos esetekben lényeges szerepet játszhatnak az SM felléptében és romlásában. Az egyik legnyilvánvalóbb forrása a nehézfémmérgezésnek a fogorvosi amalgámtömés. Jelenleg figyelemreméltó csatározások vannak ezen a területen és nehéz az adatokat megkülönböztetni a rémhírektõl. A higany-amalgám lecserélése rendkívül drága, és önmagában is problémákat okozhat. Ennek ellenére elég elméleti és elmesélt adat áll rendelkezésre, hogy jelezze, a higanytömések közrejátszhatnak az SM romlásában. Ha az étrendváltoztatás nem vezetne az SM hatékony feltartóztatására, lehetséges, hogy megéri a fáradságot és költséget a tömések lecserélése.

Érdekes és mélyrelátó tanulmány szól a toxinok KID-re hatását illetõen, 26 nõ sikertelen mellimplantjaival kapcsolatban (Shoab and Patten, 1996). “Mindegyik paciensnél bizonyíthatóan szétterjedt KID-sérülések voltak bizonyíthatók” és 80%-nál voltak oligoklonális sávok (IgG antitestek) a gerincfolyadékban.  A nõk mindegyikének “szisztémás, gyulladásos betegsége volt KID-érintettséggel”, melyet “a testbe ültetett idegen anyag (szilikon) váltott ki”. Ez a példa tisztán jelzi, hogy idegen, “antigén” anyag VAG-romlást tud okozni és myelinpusztító immunreakciókat.

Megéri vértesztet végeztetni és akár haj-anlízist a nehézfémekre (lásd a függeléket). Kelátterápia értékes lehet az anomáliásan magas nehézfémszinteknél.

Oltások

Poser (1986, 1993) azt állította, hogy oltások lehetnek fontos tényezõk az SM beindulásában és romlásában. Alapul véve a tényt, hogy az oltások immunreakciókat okoznak, világos, hogy hathatnak a VAG-re és okozhatnak KID-gyulladást (nem szügségképpen romlást). Poser (1986) számos incidensre hivatkozik, ahol oltások SM-hez vezettek. A legésszerûbb magyarázat ezekre az esetekre, hogy az oltás adta meg a végsõ lökést a már megtámadott KID-nek. Általában javasolnám, hogy az oltások (az influenza ellenit beleértve) kerülendõk, kivéve, ha abszolút szükségesek.

Béta-interferon gyógyszerek

Jelenleg három különbözõ fajta, de közeli rokonságban álló gyógyszer férhetõ hozzá az SM-terápiára, melyek béta-interferont tartalmaznak, egy olyan proteint (cytokint) amit az immunsejtek választanak ki. Klinikai vizsgálatok mutatták, hogy ezek a gyógyszerek csökkentik a romlások számát és a károsodások kialakulását, így elõnyösek az SM kezelésénél. Számos mellékhatás (influenza-szerû tünetek, helyi reakciók) társul gyakran az adagolásukhoz, de a legtöbb esetben nem elviselhetetlenek vagy veszélyesek. Depresszió lehet gondot okozó mellékhatás és megemlítendõ, hogy a betaseron tanulmányi csoport 3%-a megkísérelt vagy elkövetett öngyilkosságot, ugyanakkor a placebo kontrollcsoport egyike sem tett ilyet. Fontosabb vonatkozása a dolognak, hogy ezeknek a gyógyszereknek a használata a betegek 40%-ánál legkésõbb 3 év alatt az injektált betaferont semlegesítõ antitestek megjelenéséhez vezetett (Thompson and Noseworthy, 1996). Ennek az azonnali következménye, hogy a gyógyszer nem mûködhet tovább. Több meggondolással eljuthatunk ahhoz a lehetõséghez is, hogy a termelt antitestek keresztreagálnak a személy saját természetes béta-interferonjával. Ha ez megtörténik, a személy immunrendszere súlyosan legyengülhet, valószínûleg katasztrofális következményekkel. Eddig még nem jelentettek ilyen katasztrofális keresztreakciókat. Így a döntés, hogy szedjünk-e ilyen szert, kicsikét szerencsejáték és javaslom, hogy a pro és kontra érveket alaposan fontoljuk meg mileõtt elfogadnánki ilyen gyógykezelést.

Copaxone

Az utolsó hozzáférhetõ gyógyszer a javuló-romló SM-nél a copaxone, ami egy szintetikus vegyület (aminosavkopolimer), ami myelinbázisú fehérjéhez hasonlít. Harminc évig fejlesztették. Nem ismeretes, hogy mûködik a gyógyszer a betegség fellángolásainak csökkentésében, de a legvalószínûbb magyarázat szerint csapdába fogja a T-sejteket és antitesteket, amelyek már a myelin ellen lettek aktiválva. Így a myelin megtámadása helyett sok immunsejt a copaxone ellen reagál (Wolinsky, 1995). A gyógyszer –úgy tûnik – a korai stádiumú SM-ben szenvedõknél hatékony. Világos megállapítások a rövid és hosszú távú mellékhatásokról nem születtek. Kezdeti adatok szerint a mellékhatások és rizikók kisebbek mint a béta interferonoknál.

Myloral és marhavelõ adalékok

Frissen vetõdött fel az orális tolerancia az SM kezelésében (Weiner et al., 1993). A fõ koncepció szerint, szarvasmarha-eredetû KID-proteinek fogyasztásával a személy érzéketlenné teheti az immunrendszerét a KID-fehérjékre és szupresszor immunsejtek fejlesztését segíti a KID elleni immunreakciók elkerülésére.

Jelenleg [az esszé írásának idõpontjában] egy Fázis III kísérlet folytatódik és az eredményeket 1997 közepére várják. A „gyógyszer“, amit tesztelnek finomított marha KID-fehérjékbõl (beleértve myelinbázisú fehérjéket) áll, és „Myloral“ névre hallgat. A Myloral tulajdonképpen nem más, mint egy szabadalmaztatott táplálékkiegészítõ. Számomra ez a terápia ígéretes éppúgy, mint a szõlõmag-kivonat, mert kevés mellékhatása lehet és segít az offenzív ételek elleni immunreakciók eltolásában. A legsúlyosabb szóba kerülõ mellékhatás túlérzékenységi reakció (ha az orális tolerancia nem alakul ki) a Myloralra. A keringési rendszerbe került myelinfehérjékre válaszul bekövetkezõ immunreakciók nyilvánvalóan részben a KID károsodását is eredményezik. Tisztán nem fogja megoldani a problémát, de hasznos adalék a javasolt táplálkozási reformhoz és más kiegészítõkhöz.

Érdemes megjegyezni, hogy két nem-szabadalmaztatott marhavelõ termék férhetõ jelenleg hozzá, Sphingolin és az Ora-brain. A fenti elméleti alapon érdemes lehet kipróbálni ezek egyikét, de az optimális adagolás nem ismeretes. Figyelmeztetésül megjegyzem, biztosnak kell lenni abban, hogy az ember nem érzékeny ezekre. Ezen felül esetleges lehetõség áll fenn a Creutzfeld-Jakob betegség átvitelére is.

Általában az orális myelinterápia sokaknak nagyon hasznosnak bizonyulhat az SM leküzdésében, kiegészítõleg a táplálékrevízióhoz.

Más gyógyszerek

Az a terápiás metódus, amiben az SM-társaságok, SM-klinikák és sok neurológus elfogadhatóan friss információkkal rendelkezik, a gyógyszeres terápia (Weiner et al., 1993). Immunoszupresszív gyógyszerek széles körét használják az SM leküzdésére, noha az eredmények vegyesek. A Cladribine és talán a Metgotrexate tûnhetnek ígéretesnek a krónikus progresszív változatnál. Azoknak, akik a táplálékrevízióval és kiegészítõkkel szemben a gyógyszereket részesítenének elõnyben, javaslom vitassák meg a választási lehetõségeiket és a különféle mellékhatásokat a neurológussal.

Alternatív kezelési módszerek

Számos „alternatív“ terápiát vetettek fel, hogy azok javítják az SM tüneteit és megváltoztatják romlását. Ezek mindegyikét felsorolja Graham (1989) és Thomas (1995). Sok anekdotális adat áll rendelkezésre, hogy jelezze: különféle alternatív terápiák értékesek és megérik a befektetett idõt. Természetesen  a józan ész szerint is kétségtelenül elõnyösek a megközelítések, hogy aludjunk eleget, végezzünk fizikai mozgást és csökkentsük a stresszt.

 

Szerző: Johnny M. Walker  2010.08.14. 00:40 Szólj hozzá!

Címkék: 1997 ashton alapmű embry

A bejegyzés trackback címe:

https://direkt-sm.blog.hu/api/trackback/id/tr362220563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása