Sokat gondolkodtam azon, hogy mi készteti a zárt társadalmak tagjait minden határon túli tűrésre. Rövid epizódok kivételével kívülálló szerepet osztott rám az élet, volt alkalmam megfigyelni. Talán az autoagresszív folyamatoknak is itt ásták meg az alapjait - vajon mi szocializálhat értelmes, értékes embereket arra, hogy lábtörlőként viselkedjenek? Hogy szerényen kérdezzenek, alázatosan, meghunyászkodva érvelni próbáljanak ott, ahol megkövetelni, elvárni kell. Számtalan emberrel beszéltem személyesen és neten keresztül. Az abuzáltak szinte bármilyen területen - a munkától a magánéletig, nő vagy férfi, fiatal vagy öreg létükre -  hihetetlen mentségeket találnak ki az őket játékbabaszámba is alig vevő gerinctelen egóknak. Leggyakrabban a szeretettel valamiféle álságos kapcsolatban van a dolog, és több ez Stockholm-szindrómánál. Ez a saját emberi méltóság kooperatív, szisztematikus lealacsonyítása. Abban való hit, hogy vannak kényszerpályák. Hogy nincsenek lehetőségek, nem lehet felállni, és nem lehet nemet mondani. Ha nem is marad más eszközöm - tudni kell kiszállni, vagy akár (civilizáltan) szembe szállni. Jusson eszünkbe: az, hogy a szörnyeteg Mengele hallgatott a "nagyobb jó érdekében" fogyatékos embereken elvégzett (SM fertőzőségét bizonyító) kísérleteiről. Ráadásul ezek az akkori hatályos helyi törvényeknek megfeleltek. Mégsem jelenti azt, hogy nem kellett volna azokat az embereket gyötrés helyett gyógyítani. Vannak ilyenek ma is Magyarországon, és a förtelmes, tenyérbemászó ájtatoskodás még nem verte ki az SM-betegek biztosítékát. Talán túl sok a brikett..?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most pedig szeretném elmesélni, hogy honnan szedtem a "brikett" minősítést (némiképp szebben az "emberek megérdemlik egymást" megfogalmazást is lehetne használni). Kurt Vonnegut, egyik kedves szerzőm fekete humora ihletett meg, és évtizedek óta bevett szófordulatként brikettezek magam is. Mindjárt látható lesz, miért. Gyengébb idegzetűek forduljanak el.

Kurt Vonnegut: Éj anyánk (részlet: "Brikett", saját rögtönzött fordításban)

(Alaphelyzet: a történet fõszereplõje Ifj. Howard J. Campbell (a filmben Nick Nolte alakítja), a világháború során amerikai kémként fedésben náci propagandistaként dologzott. Kódolt üzenetekkel támogatta a Szövetségesek hadmûveleteit. Jóval a gyõzelem után mégis elfogják, és Izraelbe kerül felelõsségre vonásra. Mivel senki sem emel szót az érdekében, várja a halálos ítéletet és közben írásba fog. Ennek során ismerkedik meg Árpáddal, a csalafinta magyar zsidóval...)

"Az õrt, aki Gutman Andort esténként hatkor váltja, Kovács Árpádnak hívják. Árpád római vágású, harsány és mosolygós férfi. Mikor Árpád este hatkor sorra került, látni kívánta, miket irkáltam eddig. Adtam neki pár oldalt. Árpád  gesztikulálva és a kézirattal hadonászva fel-alá mászkált a folyosón. Nem olvasott bele, hanem csak dícsérte amit bele képzelt. 

- Add csak meg azoknak a mulya barmoknak, - mondta utolsó éjszaka, - oszd csak ki a sápítozó brikettjeit! 

Brikett alatt azokat értette, akik -  miután a nácik átvették a hatalmat - semmit sem tettek saját vagy mások életének a megmentéséért. Mindazokat, akik készen álltak önként és gyáván betámolyogni a gázkamrába, csak mert a nácik így kívánták. A brikett különben, mint tudjuk, préselt szénporból készült, kényelmesen szállítható, tárolható és felhasználható tüzelõanyag.

A náci Magyarországon Árpád is szembesült a zsidó lét fenti kihívásával. Mégsem lett belõle brikett. Ellenkezõleg, szerzett magának hamis iratokat, majd belépett a magyar SS-be. Így aztán rögtön együttérzõen viselkedett irányomban. 

- Oszd ki õket, mi módon illene az embernek túlélnie! Mi a jó a brikettségben? - háborgott a múlt éjjel. 

- Hallotta valaha bármelyik adásomat? - kérdeztem. Háborús bûntetteim eszköze ugyanis rádióadás volt. Minden hájjal megkent, ordenáré, véres szájú antiszemita voltam.

- Nem. - válaszolta.

Így tehát felé nyújtottam neki egy adásom átiratát, amit a Haifa Intézet bocsájtott rendelkezésemre. 

- Olvassa!

- Nem szükséges. Mindenki ugyanazokat a dolgokat hajtogatta akkoriban.

- Olvassa csak el, tegye meg nekem ezt a szívességet - mondtam. Így hát elolvasta, és álla közben szemlátomást egyre inkább leesett. Kezembe nyomta a papírokat, és így szólt:

- Sikerült csalódást okozni.

- Igazán? - hökkentem meg.

- Hitvány! Semmi fûszer, semmi paprikás indulat. Azt hittem, a faji uszítás mesteréhez van szerencsém!

- Talán nem vagyok az?

- Ha bárki az SS osztagomban ilyen leplezetlen rokonszenvvel beszélt volna a zsidókról - mondta Árpád -, lelövetem árulásért! Goebbelsnek szélnek kellett volna téged eresztenie és inkább engem megfogadni a zsidók ostorának. Mert én aztán világszerte alaposan befûtöttem volna nekik!

- Megtette a részét az SS-ben - jegyeztem meg.

Árpád SS-beli napjain nosztalgiázott: - Hogy mekkora árját alakítottam!

- Senki sem gyanakodott rá? - kérdeztem.

- Hát hogy merték volna? - válaszolt - Annyira elemi és rettenetes árja voltam, hogy egyenesen egy különítménybe raktak, melynek a feladata az volt, hogy kiderítse, honnan tudtak a zsidók elõre az SS következõ lépéseirõl. 

- Úgy ám, meg kellett találnunk ki volt a tégla! - vágott keserû és egyszersmind sértõdött arcot, mintha csak valakiben is felmerült volna, hogy õ maga volt az, személyesen.

- És ez a bizonyos különítmény sikerrel elvégezte feladatát? - érdeklõdtem.

- Büszkén mondhatom - válaszolta Árpád -, hogy tizennégy SS katonát lõttek fõbe elõterjesztésünk alapján. Adolf Eichmann személyesen gratulált érte.

- Tehát találkozott vele? - kérdeztem.

- Igen, és szerfelett sajnálom, hogy akkoriban fogalmam sem volt róla, mennyire fontos személyiség. - mondta.

- Miért? 

- Mert akkor megöltem volna - jelentette ki Árpád."

 
 

 

 

Szerző: Johnny M. Walker  2010.11.04. 23:50 8 komment

Címkék: etika brikett

A bejegyzés trackback címe:

https://direkt-sm.blog.hu/api/trackback/id/tr582424809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szalmon ella 2010.11.05. 18:43:53

A magyar nép sosem állt ki magáért. Mondhatnak bármit "mi" csak sunnyogunk és büszkék szeretnénk lenni de kívülről jól látszik kik vagyunk. Mindig vesztes oldalon álltunk soha nem tanultunk a hibáinkból. Mikor megtudtuk, hogy van lehetőség javítani a betegségen csak azt hallottam, csendesen ne kiabáljunk.
Pedig ordítani kellet volna, nem meghunyászkodva alázatba menekülni. Istent csináltunk az orvosokból és mi vagyunk felháborodva, hogy leszarnak minket. Megérdemeljük! Ismerősöm felhívott, te anya vagy te kiabálhatsz, őt viszont már megműtötték hangosabb lehetett volna.Ezt elmondtam neki, törölt az ismerősei közül és veri a mellét, hogy neki köszönhetünk mindent. Úgy legyen! Egyéni érdekek, sumákolás, hogy más beszéljen és másra haragudjanak ez a fontos. Láttál már 10 magyart akik összefogtak és kiálltak bizonyos érdekek mentén?
Én nem, pedig túl vagyok a kenyerem javán. Birkák vagyunk elvárjuk, hogy vezessenek minket, a véleményünket meg fülbe suttogjuk.Ha fiatal lennék nem tudnék itt élni, pedig szeretem ezt az országot de az emberekből elegem van.

Johnny M. Walker · http://direkt-sm.blog.hu 2010.11.05. 22:01:30

@szalmon ella: a műtét szerintem nem egyszeri és nem mindenkori végleges. Magam szívesen hangos vagyok, de nincs ölég pénzem arra, hogy RTL-főműsorban küldjem a neurológia állítólagos krémjét oda, ahova való. Vannak más eszközök is persze.

szalmon ella 2010.11.14. 17:57:27

Brikettország:) A zászlónk közepén a tüzelőanyag képe,............elképzeltem:)

Johnny M. Walker · http://direkt-sm.blog.hu 2010.11.15. 22:20:05

@szalmon ella: a kanadai SM-társaság elnöke évi 450000-et visz haza. Nem forintban. És G.András meg társai?

szalmon ella 2010.11.17. 00:41:04

@Johnny M. Walker: Ők sem keveset hazai viszonylatban. Esküszöm nem irigylem, de a nagyság abban nyilvánul meg, hogy észreveszem az újban a jót. Ha ezt felülírják az anyagiak akkor ne beszéljünk gyógyítókról inkább sarlatánokról.

szalmon ella 2010.11.17. 10:53:39

"Árpád" apánk szégyellné magát:)

szalmon ella 2010.12.27. 12:47:00

Előhívtad a képeket?
Hogy vagy?
Köszönjük a P....t:)

Johnny M. Walker · http://direkt-sm.blog.hu 2011.01.06. 11:43:19

A fejsze egy kvázi emberkísérlet keretében a fa gyökerére vettetett. Erről annyit mondanék, hogy ahol nem a HLA virágzik, értelemszerűen a környezeti faktor(ok)nak kell. Az egyiknek adtam egy sakkot.

Sajna fentiek miatt nem értem rá megkérdezni radiológust, de ami késik, nem múlik.

Viszont fentiek miatt ismét, most rövid ideig aktívabban firkálgatok majd, előveszem a műsorfüzetet.

Ami meg Máriót és a egyes sunyikat illeti: láttam én már karón varjút.

Vannak biztató jelek neurológus-fronton. Meg jó hír, hogy Galileit is rehabilitálták csekély 500 év múlva, hehe.
süti beállítások módosítása